SZELLEMLÉNYEK

Szellemlénynek nevezünk minden olyan túlvilági entitást, mely akár aktívan, akár passzívan, de befolyásolja a közösségek életét. Ide tartoznak a különféle természetszellemek, totemállatok, elhunyt bolyongó lelkek, lidércek és sok nem evilági szörnyeteg is.

Ezek a lények lehetnek egyaránt segítő és ártó szándékúak is, de vannak semlegesek is, kik az adott sámán akaratáról függően cselekszenek. Az átlag emberek számára alapvetően láthatatlanok, mivel másik síkon mozognak, de néha átszakad a valóság és a szellemsík közti szövet, ilyenkor megjelenhetnek homályosan vagy teljesen is a fizikai síkon. De gyakoribb, hogy hangjelzésekkel, szagokkal, fényjelenségekkel kommunikálnak a közösséggel. Esetleg tárgyakat mozgatnak, megérintenek valakit láthatatlanul. Álmokban is gyakran tevékenykednek, és hatnak a velük erős kapcsolatot kialakított emberekre.

A szellemlények ereje, és világra való ráhatási képessége nagyban függ a beléjük vetett hittől, és az emberekkel létrehozott kapcsolattól. Minél erősebben hisz egy közösség egy szellemben, annál erősebbé válik az adott entitás, legyen az akár jó szándékú, akár rossz. A szándék egyébként is sok esetben relatív, és csak az emberek képzelnek mögé olyanokat, amik nincsenek. Ügyesebb sámánok képesek gondolatban átváltoztatni egy szellem jóságát gonoszsággá (vagy fordítva), és ha ezt sikeresen elhiteti a közösséggel, az adott szellem másképp fog viselkedni. Minden az emberek hitén múlik. Azokon a helyeken, ahol nem hisznek a szellemekben, ott mintha nem is léteznének. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem is léteznek, csak mivel ignorálják őket a hitük hiánya miatt, a szellemek számára sem lesznek érdekesek az ilyen közösségek, hisz úgysem tudnak hatni rájuk vagy megjelenni nekik.

Ha egy-egy közösség életében feltűnik egy túlvilági entitás (vagy legalábbis okuk van feltételezni, hogy akar tőlük valamit), teljesen felbolydul az élet, egyesek vallásos áhítattal fordulnak feléjük, mások az őrület határára kerülnek félelmükben. Gyakran egész falvakat hajt uralma alá egy félelmetes gonosz szellembe vetett hit.

Kinézetük és tulajdonságaik nagyban függnek az évszázadokon át kialakult hagyományoktól. Előfordul, hogy egyazon entitásban több népcsoport is hisz, de másképpen fejlődött a két hiedelemrendszer, így pl. az egyiküknél madár alakban jelenik meg, míg a másikuknál szárnyas rókaként. A funkciójuk is attól függően változik a fizikai síkon, hogy az egyes törzsek milyen tulajdonságokkal ruházzák fel őket.

Bizonyos szekták egyenesen tagadják a létezésüket, mitöbb tűzzel-vassal irtanak minden jelenlétükre utaló jelet, és üldözik azokat, kik hisznek bennük.

Egyes szertartások közben természetszellemekre hasonlító jelmezekbe bújnak, így próbálva megidézve őket. Egy híres markancs sámánbeavatási szertartás , a “Nagy futás” idejére a fiatal tanoncok gonosz szellemeket idéző ruhákban kelnek át a hómezőkön.