SÖTÉT MÉLYSÉG

A gyűjtőnévként csak deringnek nevezett népcsoportok egyike az elszigetelt Sötét Mélység nevű városban rendezkedett be.

A sziklába vájt város hatalmas kazamatarendszerrel rendelkezik. Minden logikát mellőz a kialakítása, az éppen aktuális helyszükségletek, igények ösztönözték az újabb területnyerést. A létező összes bejárata álcázott, hatalmas főkapuját vékonyra csiszolt hatalmas kőtáblákból kialakított mechanikus szerkezet rejti el a nem kívánatos szemek elől, ámbár maga a természeti viszontagságok távol tartanak bármiféle vándort. A várost körülölelő és portyázó útvonalakat kőtotemek szegélyezik. A misztikus kőszobrok útjelzőül szolgál a külvilágból hazatérőknek, a beavatottak képességei egyéb misztikus hatásokat csalhatnak ki az "őrszemekből". Az állandó jelenlévő sugárzás mérgezési szintjét a hó színéből állapítják meg, az égtájon többnyire a fekete az uralkodó, értéke halálos a maszk nélkül lélegzők számára.

Több évezredes elszigeteltségükben tökéletesre fejlesztették a fúrás, vájás mesterségét, sikeresen ötvözve a természetfeletti erőt a kézi szerszámokkal. A hegyoldal természetes vízrendszerrel rendelkezik, melyet nem voltak restek felhasználni gyógynövények, gomba, zuzmó, krumpli és egyéb igénytelen zöldség termesztéséhez. Mesterséges belső tavakban halakat tenyésztenek. Hatalmas csarnokokat fogtak be a földművelésre, szabályozva a hőmérsékletet, vízszabályozást, megoldva a gyors betakarítás, szállítás kérdését is. Haszonállataiknak istállókat alakítottak ki, számuk egyre csökken az elmúlt időben, rohamosan nő a halva született példányok száma. Az otthont adó sziklák közt rengeteg nemesfém, gazdag érclelőhely biztosította a sugárzás elleni védelmet, így a víz kristálytiszta formájában maradt meg, míg a lakosok mentesültek a külső sugárzó természeti hatásoktól. Az idő haladtával egyre több zsákmányra tettek szert az ősi romokból, áldoztak erős mérgező dózisnak kitett szent tárgyaknak, melynek eredménye hatással volt mind a születés és egészség általános állapotára. A mutálódások lassú folyamatának pozitív hatásai alap pillére lett a szektaként működő társadalomnak. A vezető szerepét három, saját berkükből választott személy vezeti. 

Egyikük feladata a városi gazdaság gördülékeny igazgatása, a terjeszkedés fenntartása, a folyosók, termek biztonságos megerősítése. A hétköznapi, iparos civilek irányítása, a tudás megfelelőképpen elosztása. A város lakói a Kéz nevével illetik az e posztot betöltő személyt. Aki ad, és aki elvesz.

A harcosok kiképzése, gyakorlatoztatásuk az Első Kard dolga. A vadászok sikeressége mutatja meg értékét a vezérnek, nem egyszer került áldozati szerepkörbe a munkáját hanyagul ellátó személy. A hús beszerzése, kevésbé szennyezett területen tartott karámok, állatcsordák felkutatása-felügyelete, valamint a terület védelme is az ő felelőssége. Az ősi városok felkutatása, expedíciók megszervezése a legszentebb feladata.

Harmadik és gyakorlatilag a legfőbb vezér, a misztikus szellemi atya, az Alapító. Megannyi legenda kering róla, szőtték be esti rémmesékbe a gyerekek ijesztgetésére. Egy élő ereklye a régmúltból, az ősi civilizáció tagja. Minden, az egész törzsre kiható végső döntést ő bojkottál vagy engedélyez belátása szerint. Abszolút hatalmával irányítja tanítványai mindennapi életét, az úgy nevezett idézőket. Természetfeletti erők birtokosai, a vallási ceremóniák végrehajtói, betartatói. Az egyén szellemi kapacitásától függően végezheti bálványvésőként vagy ősi relikviák felkutatójaként, a legfőbb sámán dönt a foglalkozásukat illetően. A hierarchia: sejt - tanítvány - adaptív - táltos - sámán. A "szerencsés" kiválasztottakat általában már babakorukban magukhoz láncolják, embertelen körülmények közt edzik testük-lelkük egyaránt. Az idősek, betegek életét szövetséges szellemeiknek ajánlják, erősítve a kapcsolatot az éteri lényekkel. A két létformát elválasztó falat gyakran szakítják át főzetek, péppé összezúzott növények segítségével. Kezdetben még a zord körülményekkel is megbirkózó állatokkal éltek szimbiózissal, tisztelték népük fenntartóikként a vadak szellemeiket. Az évszázadok alatt kikoptak ezek az emlékek, valami egészen másfajta túlvilági lényeknek adva át a tiszteletet megillető pozíciót. A vérre szomjazó lények néha megszállnak egy-egy gyenge akaratú embert, hogy aztán rejtélyesen eltűnjenek a világba. A misztikus erők birtokosainak lakhelye nem látogatható a városlakóknak. Ugyanúgy az akadémia, titkos tanösvényeik is zárt út az átlagos halandónak. A felnőtté avatásukig senkit nem ruháznak fel névvel. A rituálé előtt kötelező megjelenniük a Csontok termében, ahol több száz csontbáb várja új gazdáját. A néha amorf vagy kétfejű lényeket a csontművesek készítik. A ceremóniát túlélők szabadon választhatnak a csontkollekcióból, egy örök társat. 

Az emberfeletti erőknek parancsolók hosszú generációja mind egy irányba fejlesztették képességeiket, így született meg mai nevén a Lélekkötő varázslatuk, melyet kezdetben Csontmágiának is neveztek. Hatalmas sziklákat mozgatók, acélnál is szívósabb izomzattal rendelkezők, mint ahogy az emberi fizikai képesség korlátjait is képes valaki kiaknázni, úgy hatoltak mélyebbre az emberi és állatok alappillérét mozgató szerkezetig, megfejtve annak mozgatásának, átalakításának titkait. A különleges képességet használók között hamis teóriák cserélnek gazdát nap, mint nap, ezzel őrizve meg egyes olyan hatalmi pozíciókat, melyek soha sem másíthatók meg.