KOLARIK

A kolarik az Északi-síkság területeinek bennszülött lakói. Különlegességük, hogy sikeresen háziasították a mamutokat, és ebből is élnek legfőképpen. Szétszórtan élnek, nincsenek többen párezernél. Szállásterületük viszonylag nagy méretű, de sok oroszlánnal kell osztozniuk rajta. Az itteni oroszlánok leginkább a vadon élő mamutokat részesítik előnyben, ami a kolarik számára kedvezőbb. Bár néha egy-egy mamuttartó faluba is betévednek portyázni.

A kolarik nomadizáló nép, de korábban jellemző volt rájuk a halászó-vadászó életmód is. Bár a legtöbben leginkább már csak mamuttartással foglalkoznak. A mamuttartók minden évben tavasszal elindulnak nyugatra a csordájukkal, ahol több táplálék akad a hó alatt. Ősszel ismét útra kelnek vissza a téli szálláshelyeikre, ahol megtörténik a mamutok szétválogatása, és ekkor vágják le a már téli bundát növesztett meghízott állatokat. Az mamuttartók csak a téli és a nyári szálláshely között ingáznak, a pásztorok bizonyos időközönként terelik összébb a nem túl hatalmas nyájaikat. A vándorlások során gyakran jégvándor csapatokat bíznak meg a nyájak védelmére, ugyanis az oroszlánok jól kifigyelték már a vándorútvonalakat, és ilyenkor gyakran támadnak. Jó kereskedők hírében állnak, a mamutprém és csont fontos fizetőeszközük.

Vadászataik során gyakran a markancsok kultúrájából átvett nyilakkal ejtik el a nagytestű állatokat, de egyesek szigonypuskát használnak erre a célra. Prédáik közt megtalálható a rénszarvas, de az orrszarvú is fontos szerepet tölt be.

Mivel területeik nagy részét egész évben hó borítja, így ennek megfelelően alakították ki közlekedési eszközeiket is. Gyalogláshoz rövid, mamut agyarból készült sílécet használnak, amelyet prémmel borítottak be és egy botot. Meredek emelkedőn a szőrme kiválóan alkalmas, hogy megtapadjon a hóban és megakadályozza a visszacsúszást. Hosszabb utakra már mamutok által vontatott szánokkal közlekednek. Ezeknek három típusuk van: a teherhordó, a személyszállító, valamint az ún. szent szán. Ez utóbbin tárolják rituális eszközeiket, bálványaikat. Hátasállatként mamutokat használnak, az Első jégháború idején csatában is részt vettek mamutlovasok.

Társadalmuk alapja a családok közössége. Egy adott család csak egy bizonyos területen vándorolhat, vadászhat, és tilos áttérni a másik család területére. A házasságokról a szülők döntenek és döntésben leginkább a mamutállomány nagysága játszik fontos szerepet.

Otthonuk piramis formájú sátor, amely kerek vagy négyszögletes alapú és könnyen felállítható. Csontok és mamutprémek képezik az alapzatot. A nyílt tűzhely a sátor közepén áll, felette a lóg a bogrács.

Mind a férfi, mind a női viselet egyenes szabású, több rétegű prémből készült kabát. Kedvelik a piros és sárga mintákat. A kabátot gyakran bőrövvel fogják össze, amelyen a vadászkés, a gázálarc, és egyéb fegyverek lógnak. A hideg miatt gyakran bebújós bundát húznak, szőrével kifelé. Igen fontos öltözék a férfiaknál a szőrmesapka, a nőknél a színes fejpánt, amely viselőjükről elárulja családi állapotát és vagyoni helyzetét is. Cipőként magasszárú szőrmével bélelt bőr vagy prém lábbelit hordanak. Étrendjükre jellemző a nagy arányú mamuthús fogyasztás. A mamut húsát frissen, füstölve és szárítva egyaránt fogyasztják, de étkezésükben felhasználnak rénszarvas tejet, vért, és mamutzsírt is. Alkoholkultúrájuk rendkívül kiemelkedő, szinte mindenből alkoholt készítenek, amiből lehetséges.

Természethitük szerint szerint sok isten népesíti be az eget, a földet és az alvilágot. A kolariknál a duális kozmogóniai mítosz terjedt el. A Jó és a Rossz közösen teremtették a világot. Hitük szerint minden természeti megnyilvánulásnak szelleme van, a mamut kultusza mellett, tisztelnek minden természeti képződményt, pl különleges formájú köveket, hópelyheket is. Ezeknek gyakran áldozatot is bemutatnak, és minden természeti képződménynek más és más áldozati ajándék jár. Lehet tárgyi, étel- vagy állatáldozat is.