HIEDELEMVILÁG

A szellemi életet hagyományosan az animisztikus szemlélet jellemzi. A hitvilágot áthatja az állatokkal és a természettel való szoros kapcsolat.

Az elejtett állat iránti tisztelet a legtöbb törzsnél kötelező, valamint a vadászat előtti rituálék is szerves részét képezik a vallásos életnek. Mivel az egyes embercsoportok nagy területen vannak szétszórva, ezért az egyes hiedelmek és vallási gyakorlatok is nagyon változatosak.

Annyi általánosságban elmondható, hogy a kultuszok élén egy sámán áll, akinek nagyon sokrétű a funkciója. Csak néhány a sok közül, pl az állatokkal való kapcsolattartás, a közösség védelme, az időjárás alakítása, elemi csapások elhárítása, gyógyítás, szellemutazások, idezesek, stb.

Ugyancsak népenként eltérőek a közösségi ünnepek, melyek általában évente ismétlődőek és valamilyen jeles eseményhez vagy egy elismert személy/vezető halálához/szuletesehez kapcsolódnak.

Kultúráról kultúrára változik a reinkarnációról alkotott elképzelés is, de az mindenképpen elmondható, hogy alapvetően fontos részét képezi a hiedelemvilágnak. Néhol kisebb, néhol nagyobb jelentőséget tulajdonítanak neki.

Néhány szóban a különféle elszigetelt szektákról:

Bizonyos közösségekben elég sarkosan jelenik meg a hiedelemvilág egy-egy alakjahoz fűződő viszony.

A deringek közt pl akadnak, akik olyannyira istenként tisztelik a Farkasszellemet, hogy gyermekeket áldoznak neki, sőt néha gyermekvállalás helyett inkább farkaskölyköket nevelnek.

Hasonló a medvekultusz is a szirgutoknál, bár sokkal lágyabb, és a medve inkább mint védelmező totemállat jelenik meg.

Ennél is veszedelmesebb néhány sötét szellemkultusz, vagy azok, akik mindenféle homályos dogmák kisértésében tömeges emberáldozatot tartanak évről évre, nagy vallási ünnepélyeknek álcázva.

Speciális eset az aldanok által kifejlesztett vallási rendszer, ami egyfajta álomból való felébredésre helyezi a hangsúlyt. Gyakoriak náluk a kolostorokban élő szerzetesek.