ÁLLATVILÁG
A vidék legjellegzetesebb állatai a hatalmas növényevő emlősök. Ők uralják a legnagyobb területet, általában csordákba verődve. Legtöbbjukre vadásznak az emberi kolóniák, de a háziasítás is gyakori.
Legjelentősebb képviselőikről néhány mondatban:
Mamut
A mamutok hatalmas szőrös elefantfélék, a havas sztyeppék legtiszteletetparancsolóbb teremtményei. Hatalmas agyarakkal rendelkeznek (a bikák és a tehenek is), amik miatt félelmetes ellenfelek, mind az emberek, mind a ragadozó állatok szemében. A vadászok csak legvégső esetben támadnak mamutra. Csordákban élnek, melyet egy matriarcha irányít. Életmódjuk a vándorláshoz alkalmazkodott, folyton a kevésbé fagyott területeket keresik, ahol a hó alól gyökereket ásnak elő, és a gyér aljnövényzetet fogyasztják. Sok emberi kolónia -más növényevő csordákkal egyetemben- követi a mamutok vándorlását, így találva mindig tápanyagban gazdag uj hómezőket.
Orrszarvú
Hatalmas tülökkel rendelkező nagytestű növényevő. Hosszú, tömött szoőrzete megvédi a hidegtől. Egyedül vagy kis csoportokban él, a hó alatti aljnövényzetet fogyasztja.
Pézsmatulok
Nagytestű, bivalyszerű állat, vastag végtagokkal, feltűnően nagy patákkal. Bundája igen vastag, teste alján fonatokban lóg, jó védelmet nyújt a hideg ellen. Kisebb csordákban vándorol, megszokott útvonalakon. Területét vadul védelmezi, a csorda ragadozók támadásakor hűen összetart. Párzasi időszakban a hímek rendszerint véres harcot vívnak a nőstény kegyeiért.
Bölény
A tulokhoz hasonló életmódot folytató növényevő. Szarva a homlokából előrefelé nő. Marja igen magas, kiemelkedik a testéből, afféle púpot képezve a háton. Szőrzete barnás feketés, az állon szakállként csüng.
Jak
A jak a világ egyik legnagyobb tulokfaja. A tehén méretben és tömegben körülbelül egyharmaddal kisebb a bikánál. Az erős testfelépítésű állatokat tömzsi lábak hordják, ezek széles párosujjú patákban végződnek. Hengeres szarva először kifelé, azután előre és felfelé, illetőleg a vége ki- és hátrafelé hajlik. Fülei kicsinyek. A hosszúszőrű farka inkább a lóéra emlékeztet, nem pedig a több tulokra. Szőrzete hosszú fürtökben lóg alá, majdnem a földet éri; ez lehet fekete vagy sötétbarna; a bikák esetében az alsó szőrszálak szoknyaszerű megjelenést kölcsönöznek.
Rénszarvas
A leggyakoribb páros ujjú patás a vidéken. Barna/fekete/fehér szőrzet fedi a testüket, a világosabb színű szőrzet leginkább a nyaki területre és az állat farára koncentrálódik. Patái különösen szélesek és laposak, ezzel segítve a havon való közlekedést. Nemcsak a bikák, hanem a tehenek is rendelkeznek aganccsal. Testméretük egyedenként igen változó lehet, vannak köztük óriások, de gyakoribbak a kisebb méretű egyedek. Csapatokban járnak, a csorda vezetője legtöbbször egy tapasztalt, idősebb tehén. Táplálékukat a hó alól kotorják elő.
A növényevők mellett szót kell ejteni néhány fontosabb ragadozóról is, az emberen kívül:
Farkas
A nagy hideghez jól alkalmazkodó, falkában vadászó ragadozó. Szőrzete igen vastag, általában fehér, szürkésfehér. Az éghajlat zordsága miatt igencsak egymásra vannak utalva a falkatagok, ezért a csapatszellem kifejezetten erős. Gyakran egy-egy kiszakadt példány emberi településeken keres menedéket, és talál magának új falkát.
Róka
Kis termetű, dús szőrzetű, fürge ragadozó. Bundája színe a sárgásbarnástol a kékesfehérig terjed. Tápláléka zömét kisebb ragadozók és rágcsálók teszik ki. Kedvenc csemegéje a lemming és a hermelin. A farkashoz hasonlóan ő is gyakran csapódik emberek mellé.
Medve
Nagy fejű, vaskos lábú mindenevő állat, szürkésbarna szőrzettel. Mivel növényzet kevés van, ezért inkább ragadozó/dögevő életmódot folytat. Barlangokban él, területet agresszívan védelmezi. Némely emberi kultusz, mint például a szirgutok, totemállatként tisztelik.
Jegesmedve
Barna színű rokonahoz képest nagyobb termetű, ám arányaiban kisebb fejű, sárgásfehér szőtrzetű medveféle. Az összes ragadozó közül az ő bundája a legjobban hőszigetelt, a legjegesebb területeken is vígan megél. Természetes ellensége nem igen akad, még az emberek is inkább elkerülik.
Rozmár
Az északi Jégtenger partjainak lakója. Ha teheti, elkerüli a nyílt vízeket, ezért úszó jégtáblákon is találkozni vele. Bőre barna - az idősebb példányoké egyre szürkébb. Az első szemfogak hatalmas agyarakká alakultak át. A hímek agyara elérheti az egy métert, a nőstényeké valamivel kisebb. Az agyarak 4-5 hónapos korukban kezdenek megjelenni. Gyökerük nincs, az állat egész élete során nőnek.
Barlangi oroszlánok
A világ egyértelmű csúcsragadozói az ember mellett az oroszlánok, kik nevüknek megfelelően leginkább barlangokban élnek népes falkáikkal. Szőrzetük dús, hidegtűrő, tappancsaik bundázottak. Általában egy-egy hím vezeti a nőstényekből álló falkát. A hímek valamivel erősebbek és nagyobbak, elő-előfordul köztük kisebb sörény szerű képződmény is. Vadászterületük hatalmas és gyakran magába foglal emberi településeket is, az ilyen területeken rendkívül kiélezett, szinte “háborús” helyzet áll fenn a két faj között. Falkában vadásznak és bármilyen állatot elejtenek, beleértve a mamutot is. De étlapjukon előkelő helyet foglal el az emberhús is, gyakran fosztogatnak falvakat csapatosan, a háziállatokat és az emberek gyerekeit megtizedelve. Védekezni ellenük borzalmasan nehéz, erőben felülmúlják az embereket, és rendkívül agresszívek. Felfegyverkezve létszámfölényben azonban általában az emberek kerülnek ki győztesen egy-egy komolyabb incidensből. Az oroszlán territóriumokon belül fekvő településeken a gyerekeket egyedül ki sem engedik a faluból, de még felnőtt férfiak is csak csoportosan indulnak útnak, egy magányos utazó ugyanis nagyon könnyen prédává válik. Ezeken a helyeken a két faj között kibékíthetetlen ellentét feszül, állandó harc folyik a territóriumért, és ez meghatározza az egyes közösségek világnézetét is, sok vallásba bekerültek különböző mondák/énekek, mik a végeláthatatlan harcról, és az örökös háborúskodásról szólnak. Mindezek ellenére egyes csoportoknak sikerült “egyezségre jutni” oroszlánfalkákkal, ami általában abban nyilvánul meg, hogy bizonyos időközönként a falvak szélén afféle áldozatként ajánlanak fel nekik haszonállatokat (egyes helyeken akár beteg gyermekeket), így az oroszlánok könnyű lakomához jutnak és nem bolygatják a falut a következő kihelyezett áldozatig.
Hiúz
Pettyes bundájú, bojtos fülű macskaféle. Hallása rendkívül fejlett, karma erős és éles, jól rejtőzködik a hóban. Izmos végtagjai lehetővé teszik hogy még a mély hóban is egyetlen ugrással támadja meg áldozatát
Tigris
Narancssárgás színű, csíkos bundájú fenevad. Maganyos vadász, nem keresi a kapcsolatot más fajtarsaival. Messziről kitűnik a tájból, ennek ellenére mégis nagy sikerrel vadászik, hála kitartó futási képességeinek, és jó súlyelosztásának. Esetenként még a medvét is elejti, de az emberre is veszélyt jelent. Gyakori vendég falvak körül, könnyű prédát keresve. Néhény példány azonban kifejezetten barátságos típus.
Irbisz
Másik nevén hópárduc, vagy ahogy az aldanok nevezik, szellempárduc. A hideg éghajlathoz legjobban alkalmazkodott macskaféle. Rövid lábait a hiúzéhoz hasonló vastag szőrzet borítja, hogy könnyebben járhasson a hóban. Fekete-fehér bundáját törzsén és farkán gyűrű és patkó alakú minták, a lábain, a nyakán és a fején pedig pettyek díszítik, megfelelően álcázva az állatot a havas terepen. Étrendjébe főként a jak, a szarvasfélék és vadkecskék tartoznak, de megtámad bármilyen állatot, amit csak el tud ejteni, még akkor is, ha akár háromszor is nagyobb nála. Szükség esetén megeszi a madarakat és a rágcsálókat, háziállatokat is.
A madarakról néhány szóban:
A vidék madarfajainak többsége dögevésből tartja fenn magát, mint pl a varjak/szarkák. De akadnak kisebb-nagyobb testű ragadozó madarak is, akik étlapján leginkább kis rágcsálók szerepelnek. Egy-egy sasféle ritkán a rókát is megfogja, de legendák szerint akadt, amelyik farkassal is szembeszállt.
